Citromsárga borítójú könyveket keresgéltem a Reading Challenge miatt és ebbe a kis könyvecskébe futottam bele.
Sose érdekelt különösebben Picasso, főleg mert nemigen értem a művészetét és élvezni se tudom. De ez a jópofa cím megvett magának és végül igazam is lett: ez egy jópofa könyv, gyerekkönyv, ami tökéletes megfelel arra, hogy a gyerkőcünket megismertessük a Picasso névvel. Én is sokat tanultam belőle, például nem tudtam, hogy nem csak festő, hanem szobrász is volt.
A fülszöveg:
Tony olyan, mint bármelyik kisfiú, bezzeg a barátja, Pablo Picasso nem tipikus felnőtt. Ebben a vidám könyvben a találkozásukat bemutató szerző a világhírű művész otthona, műhelytitkai mellett megörökíti az embert, aki játszótársa volt egy darabig.
A szerző Antony Penrose gyerekkora elég szabad és inspiráló lehetett, hiszen az édesapja festő, az édesanyja pedig fényképész volt, és a kis Tony összebarátkozott egy idősebb úrral: Picassóval. Ami azért elég menő. Az édesanyja fényképei révén sok fotó fennmaradt azokból az időkből, és igazából csak irigyelni lehet a szerzőt azért, hogy Picassó néha meglátogatta őket az angliai tanyájukon, vagy ők látogatták meg a Picasso családot Franciaországban. Tony bemutatja a barátját úgy, ahogy ő ismeri, és teljesen más szemszögből szemléli a művész festményeit és szobrait, ami még az én érdeklődésemet is felkeltette Picasso iránt.
… egyszer, amikor együtt játszottunk, a játék hevében megharaptam Picassót. Picasso felém fordult, és visszaharapott – jó erősen! Mielőtt még kiabálni kezdtem volna, anyukám hallotta, amint Picasso franciául megjegyzi:
– A kutyafáját! Ez az első angol, akit megharaptam!
Picasso 91 éves korában halt meg és közel 2000 festményt, több mint 7000 rajzot és 1000 szobrot hagyott maga után, ami azért a 91 év mellett se semmi, de ebben a kis könyvben az tetszett a leginkább, hogy Picasso nem lett piedesztálra emelve, ugyanakkor érezhető a csodálat Penrose soraiban, aki egyébként fotós lett felnőttként.
A szerző édesanyja Picasso egyik maszkjában szelfizik 1956-ban.
