Évek óta széjjel fotózzák az emberek a szegedi Széchenyi térnél levő liliomfákat, vagy más néven magnóliafákat (1 nagyon népszerű nagy, 1 másik nagy, ami sztem a legszebb, és 1 csemete), eddig engem vhogy elkerült a láz, de ma elcsábultam. Munkaidőben, de hát olyan szép, fotózni való idő volt!

A szegedi főtérre az 1930-as években telepítették őket, amelyek a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjába tartoznak, a neve pedig Pierre Magnol (1638-1715), francia botanikus emlékét őrzi. A ma élő Magnolia nemzetséghez tartozó fajok és azok fajtái Észak-Amerikából, illetve Kelet-Ázsiából származnak. Az ázsiai és amerikai csoport tulajdonságaiban jelentősen eltér egymástól. Az Észak-Amerikában honos fajokra erőteljes növekedés, nagy termet, és a tavirózsákra emlékeztető virág jellemző. Ezek a fák a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat. Leveleik akár 20-30 centiméteresek is lehetnek. A mi klímákon fagyérzékenységük és páraigényük miatt nem érzik jól magukat. A Kelet-Ázsiából származó fajok gyengébb növekedésűek, viszont a fagyzugos területektől eltekintve, jól áttelelnek. Általában nagyobb cserje vagy kisebb fa méretűek, és jellemző rájuk a széles, terebélyes forma. A nemzetség ezen képviselői hazánkban üde talajú erdők alsóbb koronaszintjében élnek vadon. Általában lombfakadás előtt hozzák nagy, színes virágaikat és 2 hétig virágoznak.